A hét valahogy az emberi sorsokról szól.
A következő személy-család, akiről írni szeretnék: "Szőke-forrásos" Feri bácsi és kedves felesége.
Az ő sorsuk is a Testület kezébe fog kerülni csütörtökön.
Hogy miért?
Jött az ötlet a testületben, hogy mi legyen az óvodai étkeztetéssel? Mivel én nem vagyok gyakorló óvodás szülő, így nem tudtam, hogy mit kellene vele tenni? S akkor jöttek a panaszok, hogy: sok mindenkinek nem ízlik az étel, romlott/büdös húst kaptak az ovisok, drága az étkeztetés, nem rugalmas, mert csak 1 hétre lehet befizetni, és akkor is csak teljes ellátásra (nem lehet mondjuk csak ebédet kérni).
Ismét jött a kérdésem: jelezte ezt valaki Feri bácsiék felé? Jelezte-e valaki, hogy ez és az a gond, reklamáció, változtatni kellene rajta? Keressünk közös megoldást! Vagy ha nem tud a szolgáltató változtatni, akkor persze elgondolkodhatunk egy pályáztatáson, de tudja azt valaki, hogy mire van szükségük az ovisoknak és szüleiknek? Megkérdezte valaki?
Kaptam a választ: ez az óvodavezető feladata lett volna, de ő nem jelezte Feri bácsiéknak. Most csütörtökön szavazunk, hogy azonnali hatállyal felmondjuk a szerződést Feri bácsival, és kiírjuk a pályázatot, ahova persze meghívjuk őt is, és másik két szolgáltatót.
Van a gazdasági életben két módja a vállalatok/szervezetek kapcsolatára:
1. versenyeztető
2. együttműködő
Minden szakkönyv azt írja, hogy hosszútávon az együttműködő modellt kell alkalmazni. Ez éri meg mindkét félnek. Hisz a versenyeztető nagyrészt az árat nézi csak, az alapján dönt, nem oszt meg információt a partnerrel, nehogy az befolyásolja az árukat, ha van olcsóbb, lecseréli. Rövid távon tényleg szuper ezt csinálni, hisz a profit maximalizáláshoz ez elengedhetetlen. Nobel díjas (majdnem) névrokonom Milton Friedman is ezt hirdette. Érdemes körül nézni most a gazdaság világában, hogy ez a hozzáállás hova vezet?
Mikor egy vállalatnál kineveztek logisztikai vezetővé, és az előző vezető után felvázoltam, hogy miként szeretném működtetni a partnerségi kapcsolatokat, csak néztek a partner cégek, hogy ezt így is lehet, hogy nem fogom az asztalt rájuk borítani, hogy 10 fillérrel (!) emeljék csak az árukat, hanem együtt üljünk le, és gondolkodjunk közösen. És láss csodát, a kapcsolat működött, mindenki nagy megelégedettségére. Volt hogy valami extra dolgot kértünk tőlük, és ők szívvel-lélekkel megtették.Sőt amikor nagy bajban volt a cégünk, mert likviditási problémáink voltak átmenetileg, és nem 30 napra fizettünk, hanem 60, a partnercég rábólintott. És tényleg nem a 10 filléren múlt.
Hasonló a szitu Dömösön: Van egy 5 éve fennálló partnerség egy helyi vállalkozóval, akinek az önkormányzat jelenleg is több, mint 600.000 Ft-tal tartozik, de az 5 év alatt megesett, hogy közel 4 millió Ft ki nem fizetett számlánk volt. És Feri bácsi csak hordta az ennivalót, és bízott a hosszú távú kapcsolatban.
Azonban az, hogy senki nem kommunikálja felé, hogy problémák vannak, és változtatni szeretnénk, az nekem ismét megmagyarázhatatlan.
Jött a felvetés is hogy: "Feri bácsi drága, az egyik legdrágább, pedig nincs is szállítási költsége, hisz itt főz 30m-re".
Ha jobban belegondolunk a teljes költségelemzésbe, a készterméket tényleg nem kell messzire szállítania, de az alapanyagokért meg neki kell messzebbre mennie, mint egy Bp-i cégnek. Nem beszélve a mennyiségről. Ismét egy kis gazdasági alapismeret kimutatja, hogy 30 adagot fajlagosan drágább előállítani, mint mondjuk 3000 adagot, hisz a konyhát fenn kell tartani, annak vannak fix költségei, mennyiségtől függetlenül. Lehet hogy drágább, mint mások, de ugyanazzal a feltételekkel? 3.8 millió Ft kintlévőséggel is? Továbbá megint felmerül bennem a kérdés: jelezte Feri bácsinak valaki, hogy drága?
Én azt tartom korrekt, és legjobb megoldásnak, ha a szülők kapnak mondjuk havonta egy egyszerű kérdőívet, mondjuk 5 kérdéssel, és név nélkül töltsék ki otthon a gyermekük véleménye alapján.Feri bácsi megkapja, és utána látja, min lehetne esetleg változtatni. A visszacsatolás nagyon fontos. Menzákon is vannak dobozok, sőt egyre több helyen (benzinkutaknál, áruházakban, kisboltokban), ahol a véleményünket kérik. Buta az a cégvezető, aki a visszajelzések alapján nem változtat. Nem is tudjuk elképzelni, hogy egy GFK piackutató mennyi pénzt elkér nagy vállalatoktól, hogy infókat adjon róluk, a piacról?
Az új vállalkozó simán mondhatja azt, hogy bocsi, nem fizetsz 1 hónapja, akkor biza hétfőtől nem szállítok. Nem 3,8M Ft kintlévőség... Továbbá milyen garancia van arra, hogy később nem lesz vele ugyanilyen gond (minőségi, rugalmasság, stb). Általában egy új konyha az elején mindig finomabbat, többet ad, meg akarja mutatni, mire képes. Így ha váltunk, majd jönnek a visszajelzések, de jó volt váltani, hisz más, finom, és több...
Tehát megint kevés információ, és egyeztetés nélkül fog a testület dönteni - véleményem szerint - igen fontos dologról csütörtökön...
Kiskoromban én sem szerettem a lecsót, tehát főzhette azt valaki bármilyen finoman, én csak azt tudtam mondani, hogy nem ízlik, fúúúj...
Nem lehet mindenki szája íze szerint főzni...
S aki Feri bácsival kicsit is leül beszélgetni a vendéglátásról, és az ételekről, láthatja, hogy szívét lelkét kiteszi, és ez az élete!
Végezetül, ami miatt gondolom az emberek jó része mellém tette az x-et a választáskor - a választóim - hogy én igenis fontosnak tartom, hogy tudjuk, milyen helyről származnak az alapanyagok egy közétkeztetésben. Rengeteg település tankertben és közösségi kertekben termeli meg a támogatásokból finanszírozott foglalkoztatottaival a saját konyhájára az alapanyagot. Hogy valósítjuk meg ezt, ha Budapesten fognak főzni gyermekeinkre?